Tavasz, zsongás, dal zeng, ♥
Beleremeg testem.
Merre jársz kedvesem, ♥
Vágyódik Rád lelkem.
Zöld mező terül, lepke repül,
Fiú és lány, selymes fűre ül.
Kaján Nap, illan a pillanat.
Feszül a féktelen érzelem,
Tombol a buja vadszerelem. ♥
Szép a kinyílt rózsa
Két kis ablak között ♥ ♥ ♥
Szép a hű szerelem ♥ ♥
Két igaz szív között. ♥ ♥
Szeretve szeretnék
♥ Szeretőt szeretni
Szabad e szívemnek
♥ Szívedhez szegődni.
♥ Szívem így szeretne
Szeretőt szeretni,
♥ Pedig éppen Téged.
♥ Szeretlek!
Egy kapcsolat igazi próbája, hogy bár nem értünk egyet, nem eresztjük el egymás kezét.
![]() |
„Tegnap láttam Őt.
Nem beszélt. Csendben jött.
Felém se nézett.
Csak ment. Ki küzd életért.
Ránéztem.
S mikor arca felém suhant el.
Láttam a szeméből egy könnycsepp futott el.
Félelem. Ez volt szemeiben.
S onnantól már nem láttam sohasem.”
„Úgy teszek mintha élnék. ♥ ♥
Pedig csak egy baba vagyok.
A polcon ülve, szép ruhában.
Üres szemmel, merev háttal. ♥ ♥
Érzéktelen mosolygással.
A távolba révedve lebénultan figyelek.
És jöttödre porcelán szívem, megremeg.” ♥
"Egy szó ami hirtelen szíven talál,
♥ Elég hogy összetörve némán félreállj.
♥ A tengernyi gond között nincs semmi jó,
Sorsod a hullámok közt vergődő hajó.
S mert a célodtól oly messze jársz,
♥ Egy nap úgy döntessz végleg kiszállsz.
Sose búcsúzz el, minden új nap egy új remény.
Van hogy elveszítessz mindent,
mégis élj a holnapért.
Sose búcsúzz el, mert az éjszaka véget ér.
Újra eljön majd a hajnal,
Van ki vár, hogy visszatérj!"